Akár van kertünk, akár csak egy kis erkéllyel rendelkezünk, a házi paradicsom az egyik legkönnyebben
termeszthető zöldségnövény, ami kiváló kezdésnek otthonra.
Újabban a magaságyásba ültetés is teljesen megfelel a paradicsomnak, de az egyszerű geotextíles
megoldást is kibírják (erkélyen nem is foglal sok helyet).
Ha előnevelt palántával látunk hozzá, igazán nem nehéz elkezdeni a termesztést ezzel az igen
strapabíró mediterrán eredetű zöldséggel. A legjobb, hogy a háztáji, saját paradicsomunk íze
semmilyen boltihoz nem hasonlítható, és a hatalmas skálájú fajtaválasztékból mindenki biztosan
megtalálhatja a kedvenc típusát!
A kiültetést időzítsük május közepe-vége felé, amikor már éjszakára sem hűlik le tartósan az idő.
Ekkorra a palántáink már 8-10 hetesek, kb 25 cm magasak lesznek (de ne a magasság alapján
válasszuk, hanem inkább, hogy ránézésre erőteljes, egészséges- kissé tömzsi alakja van, dús sötétzöld
lombozattal).
Sok előnye van viszont, ha magunk neveljük a palántáinkat, többek között, hogy már a magvetéstől
kezdve tudjuk, hogy milyen kezelésekkel dolgozunk a növényen, biztosan vegyszer és
műtrágyamentes lesz a kiültetendő növényünk, és a vetőmagválaszték általában még szélesebb
fajtalehetőségeket kínál (ezzel is növelve a kiskert, és az ízek diverzitását).
A paradicsom palántájának hőigénye 20 C°, vagyis amikor március közepén elkezdjük a csíráztatást,
fontos, hogy hol tesszük ezt. A felnyurgulás elkerülése miatt tegyük őket olyan helyre ahol elegendő
fény éri a kis palántakezdeményeket. Ahhoz, hogy ne egy irányba nőjenek, és végül a kidőlés
áldozatává váljanak, naponta forgassuk a keltető palánta tálcát.
Amennyiben már megtörtént a megnyúlás (mert csoportosan vetettük a magokat egy helyre),
tűzdeléssel segíthetünk rajtuk (ez egy szétültetést jelent, a fényhiány ellen).
A cserepeket (tejfölöspohárnál ne kisebb méretű) töltsük meg laza palántafölddel (melyet
bekeverhetünk érett komposzttal, vagy akár pelletált trágyával, és kis perlittel mely a
nedvességmegtartásban segít), és jól öntözzük be. Utána jöhetnek a magok, egy cserépbe pár 3-5
magot tegyünk, utána finoman fedjük be földdel (max fél centiméter legyen), és öntözzük meg
egyenletesen, ne verjük ki ezeket az apró, érzékeny magokat (legjobb például ha a kézipumpás
flakonból spriccelünk rájuk). Ne felejtsük el felcímkézni, melyik cserépben milyen fajta lesz!
Amikor már a kiültetésre kerül a sor, készítsük elő az ültetőgödröt: a gyökérzet földlabdájától kb
háromszor nagyobb gödröt ássunk, az aljába földdel elkeverve egy kis komposztot, trágyát tehetünk,
majd a palántát egyenesen tartva, tömörítsük a talajt, és addig töltsük fel, amilyen mélységben a
cserépben voltak (a paradicsom kifejezetten jól bírja a mélyre ültetést, ezt más fajoknál fontos, hogy
ne tegyük). Ha esetleg megnyúlt egy két paradicsom palánta, akkor az alsó levelek lecsípésével még
segíthetünk rajtuk mélyre ültetéssel (könnyen ereszt gyökeret). Az alsó leveleket később, is el szokták
távolítani, hogy ne érjen a földre, így kevésbé betegszik meg a növényünk.
Alapos beöntözés, iszapolás után egy kis karóval segítsük a beállásukat. Amennyiben folytonnövő
fajtát választottunk, egy erősebb madzaggal felkötözhetjük, vagy karóhoz erősítve vezessük felfelé a
növényeket.
Ezeknek a paradicsomoknak a helyigénye nagyobb lesz idővel, emiatt ne ültessük őket egymáshoz 30
cm-nél közelebb. A sorközöknek sem kell üresen maradniuk, nyugodtan tehetünk közéjük akár
bazsalikomot, előzőleg elvetett petrezselymet, vagy védelmező társnövényeket, például
körömvirágot, sarkantyúkát. Mulcstakarással is elősegíthető a párolgás megakadályozása, és így a
vízvesztés. Ne feledkezzünk meg a rendszeres öntözésről, illetve a kacsok, hónaljhajtások
eltávolításáról. Ezt bokros fajtánál nem kell megtenni, de a folytonnövő növénynél azért kell ezt
megtenni, hogy virágzásra ösztönözzük, így több termésre számíthatunk.
Számos növényvédő szert találunk a boltokban, de házi praktikákat is bevethetünk a növények
védelmére (csalánlé).
A gondozást meghálálja a növény, és pár hét alatt ízletes zöldséget fogyaszthatunk.