Leggyakoribb irodai növények
Agglegyénypálma (Zamioculcas zamiifolia):
Ez az a növény, amit az irodában sötétebb helyre is áttehetünk, mert szépen fog ott is fejlődni. Akár a szekrény tetejére is, ahol nehéz a locsolása, mert rendkívül kicsi a vízigénye. Föld alatti gumóiban rengeteg nedvességet képes raktározni. Hetente épp csak egy lehelet víz elég neki, de ha kimarad a locsolás az sem gond. A Zamioculcasnál mindig arra kell figyelni, hogy nem lehet állandóan nedves a földje, mert megvastagodott gyökerei szétrohadnak a sok víztől. Ez a legkatasztrófálisabb hiba, amit elkövethetünk ezzel a növénnyel. A kirohadt növényt már nem lehet életrekelteni, míg kiszáradás esetén maximum egy-egy levéltől kell csak megválni, a gyökeréről biztosan újrahajt.
Ha valami okból vissza kell metszeni egy hajtását, azt minél közelebb a tövéhez tegyük meg. Ennek csak esztétikai oka van, semmi több, nem szép amikor egy idősebb tövön sok régi visszametszés helye látszik.
Átültetni akkor szabad amikor már láthatóan nyomja a cserepet a Zamioculcas gyökere. Ez tipikusan az a növény, ami „szeret nyomorogni”, ilyenkor hoz új hajtásokat. Meglepő módon télen intenzívebben. Szaporítani tőosztással lehet.
Agyósnyelv fajták (Sansavieriák):
Az agglegénypálmához hasonló módon kell gondozni. Kevés locsolással, lehet sötétebb helyen tartani. Nincs szüksége nagy cserépre. 3 féle alap fajjal találkozhatunk az irodákban. A hengeres levelű anyósnyelvek különböző fajtáival, a csíkoslevelűekkel, illetve a Sanseviera zylanicával. Szaporítani tőosztással, illetve oldalhajtás vízben gyökereztetésével lehetséges.
Futóka fajták (Epipremnum -ok):
A két leggyakoribb szobafutóka az irodákban, a sima szobafutók, illetve a hegyescsúcsú szobafutóka az Epipremnum enjoy. Mindkettőről elmondható, hogy… Átlagos vízigényű növény. Sötét sarokban kiválóan megél. Futó természetéből adódóan lógatva; polcon, szekrényen, állvány tetején vízesés szerűen tartva vagy karóra futtatva mutat igazán. Érdemes egy cserépbe több hajtást ültetni a dúsabb hatásért, így mutatósabb. Hajtás dugvánnyal, vízben szaporítható. Metszést igényel. A felkopaszodott szárakat, a földre leérő részeket érdemes leszedni. Átültetni akkor szükséges, ha kifáradt a földje (nagyon porózus, könnyen átengedi a vizet) vagy ha kinőtte a cserepét, ez gyakran a cserép alján megjelenő gyökerekből látszik.
Futóka fajták II (Scindapsusok):
A Scindapsusokból is két gyakoribb fajtát találunk az irodákban. Az ezüstös, illetve a neon színűt. Gondozásuk annyiban tér el a szobafutókáétól, hogy kicsit fényigényesebbek.
Vitorlavirág (Spathiphyllum):
Fényszegényebb helyen kiválóan eltartható növény. Vízigénye átlagos. Nagyon jó indikátora a nedvességnek. Az első növény, aminek levelei elterülnek, ha szomjas, ezzel figyelmeztetve, hogy locsolni szükséges. Ilyenkor öntözzük bátran. Nagyon látványos mikor pár óra múlva úgy virul mintha mi sem történt volna. Érdemes azonban egyenletese locsolni, mert a rendszertelen öntözés és a túl sok víz a levelek sárgulásához, levélszél barnuláshoz vezet. Mikor virágai elhervadnak vágjuk le őket, illetve, az elszáradt, sárga levelek visszametszésénél törekedjünk, hogy tőben szedjük le. Sokkal szebb lesz így a növényünk. Ha ráncosodnak a levelei, vagy folyamatosan szétterülnek, nem tér magához locslás után sem, érdemes átültetni. Ha nagyon átszőtték a gyökerek a növény földjét, sokkal hamarabb kiszárad. Nagyobb cserépben a jó minőségű föld több nedvességet tárol, így a növény is több vízhet jobb, elég ritkábban locsolni. Szaporítása tőosztással lehetséges.
Sugáraráliák (Sefflerák):
Leggyakoribb fajtái a Scheffleranak az egyszínű zöld, a tarka, illetve a nagylevelű Schefflera Amate (Szerető). Az első kettő rendkívül hasonló egymáshoz, míg a nagylevelű óriás fényes leveleivel különbözik kicsit. Az irodákban leggyakrabban a sima zöld levelű fajtával találkozunk, van belőle asztalra helyezhető kisebb, de nagyobb álló növényeket is kapni, sőt olyat is melyeket törzses formára nevelnek. Viszonylag nagyobb víz- és nagy fényigény növény a Schefflera. Sötétben ledobálja leveleit. Huzatra, klímára kényes, ne tegyük olyan helyre, ahol ezek veszélye fennáll. Szaporítani fejdugvánnyal, vízben lehetséges. Átültetni akkor érdemes mikor kinőtte cserepét, ez ritkán fordul elő, mert a Schefflera gyökérzete nem nagy, ezért kisebb ládákba, növénytartókban is egészen hosszú ideig megél átültetés nélkül. Bizonyos méret után a tarka, illetve a sima levelű karózása szükségessé válhat, kötözni, metszeni is kell évente néhányszor.
Illatos sárkányfák (Dracena fragnansok):
Nagyon dekroatív Dracaena-k a Dracaena fragransok. Két változata van a sima, illetve a csíkos. Fényigényes növény, a csíkos levelű fajtát érdemes kifejezetten fényes, ablakhoz közeli helyre tenni, mert a levelén a csíkos csak fény hatására lesznek szép élénkek. Öntözni átlagosan kell, akkor amikor a föld felső rétege kiszáradt. Huzatra érzékeny. Párásításra időközönként szüksége van, ilyenkor spricceljük jól meg az egész lombozatát a növénynek. Fejdugványozással szaporítható. A metszés helyén szintén kihajt majd. A kiegyenlítettlen öntözést nagyon rosszul viseli, ennek jele a barnuló levélszélek.
