Tanácsok a növények locsolásához:
Minden növényt igényei szerint kell locsolni. Van olyan növény, aminél csak épp egy loccsantást jelent, de van, aminek akár egy egész kanna vizet is. Ez függ a növény fajtájától és méretétől is, valamint az évszaktól, a szoba megvilágítottságától, hőmérsékletétől.
Általánosan elmondható, hogy a szukulenseknek, pozsgásoknak, azoknak a növényeknek, amiknek megvastagodott szár vagy leszél részei vannak, azok kevesebb vizet igényelnek, ugyanis pont ezekben a megvastagodott részekben raktározzák a vizet. Ezzel szemben a lágyszárú, puha levelű növény fajtáknak több vízre van szükségük. Speciális esetek a fa vagy cserje típusú növények, illetve az orchideák.
Locsolás előtt mindig ellenőrizzük az adott növény földjének nedvességét. Ezt kétféle módon is szükséges megtenni. Egyfelől szemrevételezéssel, másfelől tapintással. Fontos, hogy ne csak a föld legtetejét nézzük meg hanem egy kicsit dugjuk bele az ujjunk, hogy tisztába kerüljünk a mélyebb rétegek nedvesség tartalmával is. Ha nem akarunk a földben turkálni, használjunk nedvesség meghatározó eszközt.
Soha ne használjunk túl hideg vagy túl meleg vizet. A langyos, szobahőmérsékletű víz a legideálisabb.
Minden esetben mikor vizet eresztünk a kannába ellenőrizzük le az ujjunkkal, hogy megfelelő hőmérsékletű-e.
Ha a locsolás végén marad víz, ne öntsük ki, tegyük el azzal együtt a kannát, ugyanis az állott víz az ideálisabb locsolóvíz. A klór is kimegy a vízből ha állni hagyjuk és ez jobb a növényeknek.
Ha először locsolunk egy növényt mindig először kisebb adagnyi vizet adjunk neki.
Várjuk meg, hogy felszívja, figyeljünk, hogy milyen gyorsan teszi ezt, illetve, hogy nem-e engedi át a vizet. Ellenőrizzük, hogy lyukas-e a cserép alja, néha előfordul, hogy kifolyás nélküli kaspóban van a növény, ilyen esetben könnyen berohadhatnak a növény gyökerei a pangó víztől.
Ha gyorsan felszívja és nem engedi át akkor önthetünk kicsit bátrabban, mert akkor szomjas, kell neki.
Ha csak simán felszívja akkor jók vagyunk és a növény általános igényének megfelelően adhatunk még neki vizet.
Ha gyorsan felszívja, de átengedi, akkor valószínűleg a földje ki van öregedve, esetleg soha nem is volt túl jó minőségű, vagy már teljesen behálózták a gyökerek. Ezekben esetekben a növény átültetése szükséges.
Ha átültetés szükséges, mert a talaj már nem tárolja jól a nedvességet a növények számára. Ügyeljünk a megfelelő föld kiválasztására és hogy optimális méretű cserépbe ültessük megfelelő időben. Kertészetekben külön kapható föld a pálmáknak, a virágos növényeknek, de az orchideáknak is egészen más talajra van szükségük.
Átültetésnél mindig fontos az ideális cserép méret és föld típus megválasztása. Ez növény függő sajátosság, de általánosan fontos, hogy ne sokkal nagyobb cserépbe ültessük. Egy túl nagy cserépben a növény elkezd sok gyökeret fejleszteni, ami az új hajtás fejlesztéstől és virág képzéstől veszi el az erőt. Ami pedig még veszélyesebb, hogy a gyökérrothadás veszélye is megnövekszik, mert a nagyobb tömegű föld jobban tárolja a vizet, nehezebben szárad ki.
A növények öntözésekor, hasznos az elszáradt, megsárgult növényi részeket eltávolítani. Ennek egyrészt esztétikai, másrészt funkcionális oka van. A beteg, csúnya rész eltávolításával több fényhez jut a növény többi levele, ha kártevő van rajta a metszéssel azt is eltávolítjuk, nem terjed tovább a betegség. A növény ezután nem próbálja tápláni az elgyengült, sárga részt, minden erejét az új hajtások és a virágképzésre használhatja.
