Nem minden aranyeső, ami sárga! Te jól tudod beazaonosítani ezeket a növényeket?
Sokan az aranyeső nevet használják, minden tavasszal nyíló élénk sárga virágú cserjére. A Laburnum anagyroides, az aranyeső, és az aranycserje, azaz a Forsythia x intermedia-t, két teljesen más megjelenésű, máskor virgázó növény. Hogy ne legyen túl egyszerű a dolog, a laikus szemek nem csak ezt a kettőt téveszthetik össze, mert névben és közeli virágzási időben is találunk hasonlókat. Ilyen például a téli jázmin, vagyis a Jasminum nudiflorum vagy az egyre terjedő, invazív aranyvessző, a Solidago canadensis. Azért is lehet fontos tisztában lenni az alapokkal, mert más igényekkel, tulajdonságokkal rendelkeznek és a felhasználásuk során is másként kell velük bánni. Vegyük is sorra őket, hogy többé már nem legyen ez kérdés számunkra!
Forsythia x intermedia- kerti aranycserje vagy aranyfa
Kezdjük is a sort a legtöbbet használt hibrid fajtával, amit a Forsythia suspensa (bókoló aranyfa) és a Forsythia viridissima (koreai aranyfa) keresztezéséből hívtak életre. A vad fajoktól eltérően sokkal bőségesebb virághozamában gyönyörködhetünk. Lombfakadás előtt vagy azzal egy időben sűrűn hozza nóduszaiból a vesszők teljes hosszában jellegzetes virágait, amik magányosan vagy csoportosan ülnek. A sajnos nem túl hosszú virágzás után zöld lombkoronát ölt magára, amit pedig a tél folyamán hullajt le. Metszését mindenképpen virágzás után kell megejteni néhány szemre visszavágva. Figyeljünk, hogy az 1 éves vesszőket ne bántsuk, mert ezeken hozza majd virágait a következő évben. A 3 éves, vagy annál idősebb ágakat távolítsuk el, hogy helyet és energiát spóroljunk meg a friss hajtásoknak.
2-3 méter magasra is megnőhet, változatonként eltérő ágrendszerrel. Jó fagytűrő és télálló, tápanyagigyénye sem nagy, ráadásul kíválóan viseli a szárazabb talajokat is. Tökéletes lehet kertünk napos részén cserjecsoportba ültetve vagy magában szoliterként is szép, de használhatjuk nyírott vagy nyíratlan sövényként.
Jó ha tudjuk, hogy magjai mérgezők. Szaporíthatjuk erről, de a fás- vagy zölddugvánnyal is próbálkozhatunk még eredményesebben.
Laburnum anagyroides- közönséges aranyeső
Könnyen megkülönböztethetjük az előzőtől, hiszen édeskés illatú pillangósvirágai fürtökben lógva jelennek meg április vége, május környékén. De az ezekből kifejlődő hüvelyterméséről is felismerhető, amivel tovább díszíti környezetét.
Általában egész magasra, 6-8 méter körülire nő eleinte felfele álló, későbbiekben pedig lefelé hajló ágrendszerrel. Nevelhetjük cserjeként vagy kisebb faként. Metszeni nem szükséges, csak az elöregedett, vastag ágakat ajánlatos kiszedni. Az erős ifjító metszést hanyagoljuk, mert tőből igen nehezen újul meg.
Hármasan összetett leveleitől télen válik meg és az itthoni fagyokat is jól bírja. Napos vagy félárnyékos helyre, tápanyagban gazdag, kissé meszes földbe telepítsük más növényekkel nem vegyítve, hiszen szoliterként is jól megállja a helyét különleges megjelenésének köszönhetően. Remek választás lehet kisebb kertekben, utcafronton vagy előkertben. Tavasszal legyünk résen, mert a levéltetvek nagyon szeretik, ha nem figyelünk hamar csöpögős fekete tetvek lepik el a gyönyörű sárga virágokat.
Az Európa déli részén őshonos Laburnum nemzetség növényeinek, így ennek a fajának is minden része mérgező, különösen a termése tartalmaz alkaloidokat. Érintése akár bőrirritációt okozhat, ezért ha szükséges inkább kesztyűben dolgozzunk vele!
Jasminum nudiflorum- téli jázmin
Az aranycserjéhez hasonlóan ő is az olajfák családjába tartozik és szintúgy lombfakadás előtt hozza illatos, magányosan álló virágait, annyi eltéréssel, hogy már korábban a tél végén, februárban is sárga színűbe borulhat. Ez a Kínából származó lombhullató cserje inkább alacsonyabb termetű. Szétterülő, csüngő lombbal rendelkezik, mely támrendszerrel akár a 2 métert is elérheti. Keresztben álló, apró, hosszúkás levelekkel borított sötétzöld vesszői jellegzetesen négyszögletűek és a földet érve képesek meggyökerezni, majd innen továbbnőni. Ezért ha nem szeretnénk túl nagyra meghagyni vágjuk vissza, mielőtt elérné a talajt. Metszését szintúgy a virágzás utánra kell időzíteni, mivel mindig az előző évi hajtásokon képződnek a virágrügyek.
A napos helyeket kedveli, legjobban egy tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő földben érzi magát. Ültethetjük rézsűre, ideális társításokkal téli kertbe, szegélyként alkalmazva vagy szoliterként is attraktív választás.
Solidago canadensis- kanadai aranyvessző vagy kanadai istápfű
Inkább a neve miatt tévesztik össze a többi növénnyel, sokmindenben nem hasonlítanak egymásra. Elég megosztó lágyszárú évelő növény, hiszen hazánkban az utóbbi időkben igen agresszívan terjed kiszorítva az őshonos fajokat és ezzel megváltoztatva az ökoszisztémát. Dísznövényként hozták be Angliába a XV. században. Mivel könnyen nevelhető és bőséges nektárja miatt kiváló mézelő növény ezért hamar elterjedt Európában. Manapság gyakran ültetik méhelgelőkre városokba. Sokhely viszont inkább gyomnövényként van jelen, főként nedves és nitrátban gazdag talajokban. Kifejlett példánya 18-20 ezer magot is hozhat, amik 2 évig is megtartják csírázóképességüket. Aki irtani szeretné totális gyomirtó szert válasszon hozzá és azt a még fiatal növényen alkalmazza! Később már kevésbé hatékony, inkább a magképződést állíthatjuk meg vele.
Ember nagyságúra, akár 2 méter magasra is megnőhet. Hosszúkás leveleiről és fűzéres virágzatáról könnyedén felismerhető.
Gyógynövényként is hasznosítják epe-, hólyag-, máj- és vesebántalmaknál, gyulladáscsökkentésnél, vizelethajtásnál és görcsoldóként. Sok a mellette és ellene szóló érv is, mindenki döntse el maga, hogy be szeretné-e engedni szívébe és a kertjébe ezt a növényt vagy sem.
Ha szeretnéd igénybevenni valamelyik növényápolás szolgáltatásunkat, kattints tovább!
